Ezt a könyvet több mint egy hónapomba telt elolvasni, tehát lehet sejteni, hogy nem fog a kedvenceim közé tartozni. Pedig nem volt rossz, csak tőlem áll távol.  Még karácsonyra kaptam a testvéremtől, tehát nem nagyon volt róla fogalmam, hogy miről is szólhat, mit várjak tőle. A hátulsó leírásokat sosem szoktam elolvasni, mert szerintem sok bennük a "spoiler". Ennek az állításnak ez a könyv a legjobb példája. Egyetlen dolgot hagytak csak ki belőle, azon kívül a leghátsó 1 oldalból MINDEN kiderül. NE OLVASD EL A HÁTLAPI LEÍRÁST!!

A leírása számomra kicsit túlzó. Az tetszik, hogy a történetet úgy követjük végig, hogy mindig az írja le, aki éppen az esemény szemtanúja volt. De a régies, túlzó szemléltetés már kevésbé volt ínyemre. Aki semmit sem szeret a fantáziájára hagyni annak persze tökéletes. Én szeretem ha nincsenek beletűzdelve még a horizonton lévő felhők formája is a leírásba. Az meg csak inkább kicsit fura számomra, hogy én a tegnapomat sem tudnám olyan részletességgel leírni, ahogy a fő elbeszélőnk az egy évvel előbb átélt napjait. Persze igen, tudjuk meg mi volt a helyzet, de én a most látott asztalomat nem tudnám olyan részletességgel leírni, mint ő az akkoriban látott kertet amin átsétált.

A történetet még mindig nem tudom minek nevezhetném. Egy életből kiragadott pillanat körübelül. Volt benne nyomozós szál is, de az annyira nem fogott meg, mert semmi olyan nem történt amire én ne gondoltam volna. Volt egy út, azon végig ment a fő elbeszélő, meg lett a "bűntény" el se tévedhetett volna. Semmi több értelmű eseményt nem kellett kibogoznia. Számomra nagyon lassan indult be, és a vége bár felgyorsult, nem volt meghökkentő. Egy egyszerű, elbeszélő történet gazdag leírással

A szereplők szépen kidolgozottak voltak, logikus érdekekkel és vágyakkal. Egy kicsit fura volt számomra, hogy mennyire tönkrementek a stressz hatására bár ennek inkább csak az lehetett az oka, hogy (krimi olvasó létemre) találkoztam már meredekebb helyzetekkel is -amiket az ottani szereplők jobban viseltek-. Külön tetszett, hogy a különböző személyek leírása mennyiben eltértek egymástól.

És végül elérkeztem a kedvenc részemhez, a fordulatokhoz. Na ebben a könyvben nem sok meglepetés volt. Legfőképpen a hátlapi leírás miatt. A 300. oldalnál tartottam, gondoltam már nyugodtan megnézhetem miről is kéne szólnia. Hát bumm, ott van hogy mi következik a következő 20 oldalban. Amikor megtörténik a "tetőpont" akkor sem gondolkozhat sokat az olvasó hogy mi is történhetett? Tényleg az van amit olvas vagy valami turpisság? De nem, mert kb 2 oldallal később már megoldják az egészet azzal, hogy a képedbe nyomják mi történt. De ez még hagyján, ez még "csak a 300." oldal volt. Volt olyan ami (igaz akkor még nem értettem mire gondol) az utolsó előtti fejezetben derül ki. És ez minden egy oldalban. Kb el se kellett volna olvasnom ezt az 500 oldalt, csak a hátlapi 1-et. Komolyan mondom 6 további szó (Sir Percival titkáról), és tényleg minden benne lett volna.

Ezért is tartott ilyen sokáig, mert hát tisztában voltam vele hogy mi lesz a vége, a leírás meg annyira nem olvastatta magát. Sőt nagyon nehezen szoktam meg, és az eleje kifejezetten lassan ment. Sajnos igazán nem is tudom kinek ajánlani, mert a nyelvezete (nekem legalábbis) nehéz volt, néha azt sem értettem miről van szó csak átugrottam, ahogy pár bekezdést is ami csupa-csupa tájleírás volt. Izgalmat nem sokat nyújtott a sok spoiler miatt, és nem is gondolkoztatott, nem próbálta összerakatni az olvasóval az eseményeket. Egy balsorsúbb nő 1 évét követhetjük nyomon a körülötte lévő személyek leírása alapján, ahogy aztán igazságot szolgáltatnak neki - vagy nem. Mivel legalább ez nincs leírva a hátlapon, én se mondom el, hogy happy end a vége, avagy sem. Mindenesetre a története tetszett, csak sajnos túl magasra tettem a lécet.

Pontszám: 5/10