Ezt a könyvet egy boltban vettem, amikor elfogytak a Sophie Hannah regények, és igyekeztem magamnak egy új izgalmas látásmódú krimi szerzőt keresni

Nem sikerült

Már talán egy fél éve volt hogy elolvastam, és ilyen távlatokból nem nagyon szoktam emlékezni apróságokra, érdekes részletekre, de ez a könyv annyira kiborított és annyiszor elpanaszkodtam magamban hogy mennyire rossz, hogy pár dolgot talán még mindig megtudok osztani. Sokáig gondolkodtam hogy milyen pozitívumot tudnék belőle kiemelni, talán hogy mennyire pontosan írja le a rendőrség kudarcait, és hogy egy megoldatlan ügy milyen hatással van a nyomozókra. De igazából másra számítottam és bár logikus, nem tudtam annyira belemélyedni ennek a dolognak az élvezetébe. Azért olvastam végig, mert egyrészt nem szeretek félbehagyni egy könyvet, másrészt mert bíztam abban, hogy valami ütős vége lesz, harmadrészt pedig valami nagyon pozitív kritikát olvastam róla.

Ez a regény kb. 400 oldalas, és külön figyeltem, hogy mikor történik már végre valami a cselekményt előre lendítő változás. Ez bőven 200 oldal után kezdődik amikor találnak végre egy nyomot amin elindulnak. Erre azért emlékszem, mert azon gondolkodtam, ha újra kéne olvasnom ezt a könyvet (amire kb akkor kerülne sor ha fizetnének érte) innen kezdeném maximum. Az első 200 oldalban annyi van, hogy felváltva mutatja be a nyomozók kisvárosi, szánalmas, frusztrált, romokban heverő magánéletét és a gyilkos gyilkolási módszereit. Ami külön logikátlan volt, mivel volt olyan részlet, hogy napokig vagdosta le az áldozatáról a cafatokat, de nem, nem vérzett el. Az utolsó látogatásánál már konkrétan kivágta szerencsétlen szívét, megmutatta neki, de nem, még mindig nem vérzett el, még nézte ahogy dobog a szíve, majd csak aztán halt meg. Mégis hogy? 

A nyomozók a kezdetektől negatív figuraként voltak bemutatva (számomra) de még azon túl is tudta fokozni az író, azzal hogy bemutatta hogy csúsznak még lejjebb a frusztráltságuk és tehetetlenségük hatására. Talán ez egy pozitívum, hogy egész életszerű volt, de egyikkel sem tudtam azonosulni, és az hogy egyetlen jó tulajdonságuk nem volt, már kicsit zavaró. A "főgonosznak" akit az elejétől kergetnek, annyira nyakatekert sejtelmes mondatai voltak, hogy nem vittek semerre. Érezhető volt, hogy egy nagyon sunyi, háttérből irányító, intelligens karakter akart lenni, de egyáltalán nem sikerült neki. Összecsapott és kidolgozatlan volt mint a többi.

A leírás nagyon zavart, mert hol rengeteg oldal szólt a semmiről, hol még támpontot sem kaptunk, hogy a szoba, vagy valami ahova épp érkeztek, hogy néz ki. Sokszor csak az a kép jelent meg a fejemben, hogy az emberek a fekete semmi közepén állnak és beszélgettek. Ráadásul időrendben sem tudtam hová tenni a történetet, mert egyik fejezetben még esett a hő, másik fejezetben meg már sütött a nap vagy sárgállottak a levelek.

Vannak benne ferde betűkkel írt részek, amik talán a gyilkos gondolatai, de annyira zagyvák hogy semmit sem tudtam kivenni belőlük, eleinte még megpróbáltam többször elolvasni, hogy biztos van benne rejtett tartalom, indíték, ok, akármi, de minél többször olvastam el, annál inkább tűnt értelmetlennek, ezeket a vége felé már csak szimplán átugortam.

"Üvegen keresztül lát. Üveg asszon. Külsejét mintha tengelyen forgó kerék alatt törették volna. Mind minden dolog. Én onnan származom. Én vagyok az irány, amelyben találtatnak. Ő nem hall semmit. Nem mozdul, mert elveszett a saját tükröződésében, az üres fejét átható undorban, mert nem mozdul, csak Hazugságai köreiben, sekélyes Hazugságaiban, mint azok mindannyian, és Mocskuk Háza leégettetik"

Ezek után már csak a fordulatokban bízhattam, abban hogy a végén amikor minden kiderül, megmagyarázzák, röpködnek az "áááá tééényleg hogy ezt nem vettem észre" gondolatok, de semmi! Konkrétan ilyen nem volt a könyvben, egyetlen egy részlet volt ami meglepett, hogy "áhám ez elég hirtelen jött, érdekes" De addigra már annyira leszívott a könyv és annyira vágytam valami igazán nagy durranásra, hogy akkor kb annyira tudtam csak gondolni: "Tényleg? Ennyire tellett?"

Tehát a karakterek bár hihetőek voltak, rettenetesen unszimpatikusak. A történet irtó lassan haladt a számomra lezáratlan vég felé. A leírás hol csak a terjedelem fokozására ment, hol egyetlen jelzővel nem illette a helyet ahova beléptek. Fordulatokban pedig igazán szűkölködött ez a regény

Sajnos nem tudom senkinek sem ajánlani, egyszer végigtudtam szenvedni rajta magam. Ha neked tetszett (vagy neked sem tetszett) akkor hozzászólásban szívesen olvasnám a véleményed róla

Pontszám 1/10